Az alkotmányozásról

A Fidesz és a KDNP vezető politikusai történelmi pillanatnak nevezték az új alkotmány elfogadását. Sajnos ezzel a kijelentéssel semmilyen értelemben nem tudok egyetérteni, jómagam egyáltalán nem éreztem fennköltnek az alkotmányozás folyamatát, így a végszavazás sem tartozik életem eddigi meghatározó eseményei közé. Persze mondhatnák a kedves Olvasók, hogy egy ellenzéki képviselő nyilván így vélekedik, de higgyék el, hogy nem a kormánypártok zsigeri elutasítása, hanem az alkotmányozás során megtapasztalt negatív élmények mondatják ezt velem.

Mire gondolok? Határozott véleményem, hogy valóban lehetett volna történelmi léptékű esemény a tegnap elfogadott és 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvényről szóló vita, ám egyáltalán nem nevezhető annak. Hogy miért? A kormánypárti képviselők élből, valódi indoklás nélkül utasították el a benyújtott jobbikos javaslatokat. Ami talán a legfelháborítóbb, hogy bár az Alkotmányügyi bizottságban még támogattak néhány jobbikos módosító indítványt, a plenáris ülésen már egy sem akadt, amelyre igennel szavaztak volna a fülkeforradalmárok. Így nem szerepel az Alaptörvényben a magyar termőföld és ivóvízkincs magyar kézben tartására vonatkozó kitétel, ahogy az elmúlt rendszerben magas politikai tisztséget betöltők sem kerülnek kizárásra a közéletből. Magam is több javaslatot terjesztettem be frakciótársaimmal, de ezeket is sorra lesöpörték a kormánypártiak. Így továbbra sem kerül tiltásra a politikusi álláshalmozás, nem nyílik lehetőség az országgyűlési képviselők választópolgárok általi visszahívhatóságának megteremtésére, nem kerül eltörlésre a képviselők mentelmi joga, illetve jelentősen szűkül a népszavazás lehetősége. Magáról az új alkotmányról sem kérdezi meg a Fidesz az embereket egy népszavazáson, vagyis a fülkeforradalom hősei szembefordulnak korábbi önmagukkal. Ellenzékben ugyanis még nekik is fontos volt a népszavazás intézménye, de kormányon már nem tartják szükségesnek azt, hogy két választás között is kikérjék a választópolgárok véleményét az őket érintő, nagy horderejű kérdésekről.

Mi, jobbikosok végig részt vettünk az alkotmányozás folyamatában, megpróbáltuk meggyőzni a kormánypárti többséget, hogy támogassák konstruktív javaslatainkat - sikertelenül. A Jobbik, a nemzeti ellenzék képviselőinek, így nekem is tiszta a lelkiismeretem, hiszen mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy olyan alkotmányunk lehessen, amely valóban érdemi változást eredményez. Javaslataink süket fülekre találtak, a Fidesz és a KDNP ezúttal is úthenger módjára vitte keresztül saját akaratát az Országgyűlésen. Mindezek tükrében nem is lehetett kérdés, hogy nemmel szavazunk, hiszen nem asszisztálhattunk ahhoz, hogy a Fidesz hatalmát bebetonozó, valódi, gyökeres változást viszont nem hozó, ezért történelminek semmiképpen sem nevezhető Alaptörvény született.

 

Budapest, 2011. április 19.